Élménybeszámoló – TROB Nyirád – Raid of the Champions 2019

Majer Viktor

Élménybeszámoló a TROB Raid of the Champions 2019-es futamáról

Az év utolsó versenye ismét a Nyirádon megrendezésre kerülő Raid of the Champions futam volt, amit már nagyon vártam. A tét számomra nem a dobogó elérése, hanem maga a versenyen való indulás és lehetőleg épségben való befejezése volt.

TROB Raid of the Champions Nyirád 2019

Előkészületek

A szezon elején azt a célt tűztem ki magam elé, hogy az idei évben megpróbáljak az összes megrendezésre kerülő versenyen részt venni. Már csak a nyirádi verseny volt hátra és bizakodva vártam a hétvégét, hiszen a motoron a gyulai verseny óta nem láttam aggódásra okot adó jeleket. Szerencsére a verseny előtti hétvégén jobbra fordult a szeszélyes őszi idő, így kimentem a környékbe motorozni egy kicsit. Véletlenül vettem csak észre, hogy a hűtővizem csöpög, sőt a nyomás emelkedésével már spriccel kifelé a bal oldali hűtőből. A hiba korábban már jelentkezett a Hungarian Baja futamon, de szerencsére azt a versenyt még éppen kihúztam vele. Mivel volt otthon cserealkatrészem, a hibát elhárítottam, de úgy tűnik a cserealkatrész ugyanott adta meg magát. Már nem volt idő új alkatrészt beszerezni, ezért Bodor Róbert versenyzőtársam javaslatára folyékony fémragasztóval beragasztottam mindkét hűtőt. Számos Youtube videót megnéztem és mindegyikben megerősítették, hogy ez a megoldás működőképes.

 

Gumi kérdés

Az utolsó órákra is hagytam magamnak egy kis feszültségfokozót, mikor nekifogtam a korábban beszerzett mousse-t pusztán két szerelővassal kézzel behelyezni a gumiabroncsokba. Ezt is meg kellett tanulni és megadni érte a tanulópénzt.  Már-már attól tartottam, hogy kifog rajtam és tartalék gumi hiányában nem fogok tudni indulni a versenyen. Több órámba és még több szentségelésbe került, míg végül csak sikerült. Az abroncsok is a végüket járták és sajnáltam a kopott gumikba berakni a szivacsot, de nem volt más választásom. A szivacs remekül tette a dolgát, bár iszonyatosan kemény volt, gondolom magasabb hőmérsékleten jobban felpuhult volna. A kopott gumik miatt többen furcsán néztek rám és számos megjegyzést kaptam miatta, mellesleg jogosan.

Az időjárás esősre és hidegre fordult, így sejthető lett, hogy az utolsó verseny nem az örömmotorozásról fog szólni. Az idei év másik beszerzése a sátor volt, ami még lehet, hogy a mousse-nál is hasznosabbnak bizonyult ezen a versenyen. A szakadó esőben jó menedéket nyújtott, de már látom, hogy a következő lépésként pár oldalfalat is fogok venni hozzá. Mindenesetre a pénteki megérkezés és rajtelőkészítés után a sátrat az erős szél miatt nem állítottam fel, másnap viszont már kitaláltam, hogy hová tegyem, így aztán az autó csomagtartóját is védte a befolyó eső ellen.

A prológ, ahol majdnem vége is lett a versenynek

A pénteki gépátvétel viszonylag gyorsan ment, de az azt megelőző adminisztráció igen elhúzódott. Nem igazán értettük, miért megy ilyen lassan, de végül letudtuk és délután nekiindulhattunk a felázott talaj miatt lerövidített első rövid szakasznak. Erre napra három szakasz volt tervezve, amiből végül egyet tudtunk csak menni. Nekem ez is elég volt ahhoz, hogy elszálljon az első hűtőm, aminél még eléggé elspóroltam a ragasztót. Visszaérve úgy elment az egész versenyzéstől a kedvem, hogy bár nekifogtam megszerelni, abbahagytam és szóltam a srácoknak, hogy hazamegyek. Szerencsére pont ott volt Sasvári “Sasó” Sándor, aki szó szerint hátba vágott és határozottan felszólított, hogy ne adjam fel ilyen könnyen, főleg, hogy van cserealkatrészem is. Ezzel megadta a hiányzó lendületet és 20 perc alatt ki is cseréltem a hibás hűtőt a másik javítottra. Nem nagyon bíztam benne, hogy jó lesz, de végül kibírta.

 

Ismerős pálya

A szombati napon a tervezettel ellentétben ugyanazt a pályaszakaszt jártuk be ugyanabban az irányban. A pálya már ismerős volt, mert tavaly előtt is ugyanitt mentünk, így gyakorlatilag méterszámláló és itiner nélkül is végig lehetett menni. A nehézséget inkább a sár és a csúszós, füves részek adták, amin egyszer sikerült is lapra tenni a gépet, de szerencsére sem a motor sem én nem törtem.

A szlovák ellenlábasaink viszont veszettül mentek, esélyem sem volt beérni őket. Utólag megnézve az időket a közel 40 km-en 8-10 perccel gyorsabbat mentek mint én. Ez rengeteg idő és eléggé el is keseredtem. Foghatnám a gumikra meg az esőre, de igazából a szemem előtt végig az a cél lebegett, hogy épségben be kell tudnom fejezni ezt az utolsó futamot.

Hideg és eső ellen a legjobb hely Dallas

Vasárnap az időjárásra való tekintettel a három helyett már csak kettő szakaszt tudtunk menni, amit egyáltalán nem bántam. A két mért szakasz között felkerestük Nyirád egyik vendéglátóipari egységét a Dallas vendéglőt, ahol a meleg fűtőtestekkel kívülről és a meleg teával belülről próbáltuk felfűteni magunkat. Versenytársaim nevében ezúton is köszönöm a lehetőséget! Még szombat este kicseréltem hátsó gumit, bízva benne, hogy vasárnapra több tapadás jut, de az sem volt sokkal jobb állapotban, mint a korábbi. Ráadásul ez rendes gumibelsővel volt szerelve, így onnantól már az úton pár helyen felbukkanó építési törmelékekre, szemétre és kifordult éles kövekre is jobban kellett figyelnem.

 

A verseny kimenetele végül nagyjából ugyanúgy zajlott , mint két éve. Sikerült a 450-es kategóriában a harmadik helyig felkúszni, itt kell azonban megjegyeznem, hogy ez nem az én teljesítményemnek, hanem inkább a körülményeknek volt köszönhető. Természetesen nagyon örülök ennek a díjnak. Meg kellett érte küzdeni és igen csak tologatni kellett hozzá a saját határainkat, de végül sikerült. A néhány kiesett szakasz ellenére úgy gondolom mindent kihoztam a technikából, amit lehetett.

Jövőre már új célt tűztem ki magam elé, hogy mindenképp meg tudjam tartani a jelenlegi irányt.

ROC2019 - III helyezés
ROC2019 - III helyezés
0 0
Következő poszt

Rally News 2020.01.05

A nagy versenyekkel elindult a 2020-as tereprali szezon. Nagyjából párhuzamosan fut a Dakar Rally és az Africa Eco Race. Mivel a motorosokról nem nagyon esik szó, gondoltam összegyűjtöm mi is történt ma a két fontos eseményen.
Shadows in the dust