Beszámolók

Élménybeszámolók, leírások versenyekről, túrákról és egyéb kalandozásokról.

2020 sajnos másképpen alakul mint terveztük és ez természetesen a versenyzésre is kihat. Az év első fele gyakorlatilag törölve lett és még edzésként is alig ülhettem nyeregbe, meglátjuk mit hoz az év második fele.

Hosszú kihagyás után újra versenybe szálltam szombaton. Mondhatnám úgyis, hogy visszatértem a gyökereimhez, azzal a fajta GPS pontkeresős tájékozódási versennyel, amiben sok évig küzdöttem az elemek, magam és az idő ellen. Bár ez a verseny alapvetően autósoknak készült, egy hirtelen ötlettől vezérelve rákérdeztem a General Tire Trophy szervezőjénél, hogy részt vehetnék-e motorral a hétvégi versenyen. Laci Benedek jó arc és helyet szorított nekem a négykerekűek világában, így egyedüli motorosként indultam, de legalább kategóriagyőztesként zártam a napot. Volt már ilyen korábban is. 🙂
Bemelegítésként a Kecskemét-Alsónémedi közötti 70 km-t földúton tettem meg, mert nem akartam a bütykös gumival a betonon hasítani. Legjobban az esőtől tartottam, mert még reggel is zuhogott, mikor felkeltem, és az autósoknak készült papír alapú menetlevél szétázott volna nap közben. Szerencsére mire elindultam elállt az eső és így fentről nem is kaptam aznap már vizet. A pocsolyákból viszont lentről annál többet. A motor kiválóan muzsikált és jó volt újra átélni ennek a fajta versenynek az izgalmait. A nehéz, saras terepen jobban tudtam menni mint az autósok, és mindegyik elrejtett pontot megtaláltam, ahová eljutottam. Nyilván az autósokkal szemben nem tudtam felvenni teljesen a versenyt, hiszen ahol többen ülnek egy kocsiban meg tudják osztani a feladatokat, amiket a motorosnak egyedül kell csinálnia és ez összességében lassabb teljesítményt eredményezett. Mindemellett ismét beleestem abba a hibámba, hogy elkapott a hév és nem gondoltam a visszaútra, így túl messzire mentem. Soltvadkert mellett fordultam vissza és Izsáktól már kövesúton tettem meg a visszautat, hogy ne késsem ki teljesen a 9 órás szintidőt. A késésemet 16 percre sikerült mérsékelnem, ami természetesen pontlevonást eredményezett, de ennek ellenére az autósok között a 17. helyet sikerült elérnem. Menet közben eszembe jutottak azok a trükkök, amiket korábban sikerrel alkalmaztam, és amikre ezúttal nem készültem fel.
A díjkiosztó kicsit csúszott és bár ezúttal nem kaptam díjat, érdemes volt megvárni és meglátni a sok “amatőr versenyzőt” akik szerintem mind nagyon élvezték a versenyt. Találkozhattam régi ismerősökkel és új embereket ismerhettem meg, szóval mindenképpen pozitív élményekkel térhettem haza.
Hogy a visszaút se legyen unalmas, úgy döntöttem hazafelé is terepen megyek, így aztán este fél tizenegy környékén sikerült garázsba tenni a gépet. Régen vezettem már motoron sötétben, elég izgalmas volt a csatakos vetések közti füves, vagy a benőtt saras erdei utakon varacskolni. Üldöztem közben őzet, nyulat sőt még sakálkölyköket is!
Egyszóval kijutott a jóból…a GPS 476km-t mért aznapra. Kellemesen elfáradtam és mivel a tereprali versenyek egy időre úgyis szünetelnek, úgy döntöttem bepróbálkozok még egy-két ilyen futammal, ha alkalom adódik.

Az idei évben még két futam lesz, itt további beszámolók várhatóak

 

Az év első versenye, a hazai pálya

 

Lassan hagyománnyá válik, hogy a Terep-Rallye Országos Bajnokság első futama Bugacon kerül megrendezésre. Számomra mindig különös fontosságú ez a verseny, hiszen szülőfalum Bócsa szomszédságában zajlik a futam. A puha homokos talaj a kedvencem, nekem ez a környék jelenti a “magyar Dakar”-t.

 

Idén az első verseny előtt egy komolyabb befektetésként Ausztráliából szereztem egy 19 literes tankot, ami a gyári tank helyére szerelhető, annak üzemanyag szivattyújával. Végre vége a barkács megoldásoknak és ezzel kiküszöbölhettem egy olyan hibaforrást, ami több korábbi versenyem idő előtti befejezéséhez vezetett. Persze mindig vannak nem várt események és ez most is így történt. Három héttel a futam előtt az olajcserénél észrevettem, hogy a blokk alja tele van alumínium és vas forgácsokkal. A méretük akkora volt, hogy az olajszűrőket is alig tudtam kivenni. A Czencz Motors műhelyében szétkaptuk a motort és azt hittük megtaláltuk a hibát a szelephimbák környékén. Sajnos a diagnózis tévesnek bizonyult, mert miután mindent újra összeraktunk épp az olaj betöltés előtt további fémdarabokat találtunk a blokk aljában. Ezek már akkorák voltak, hogy nem lehetett tovább halasztani, szét kellett szedni a blokkot. Szerencsére sikerült megtalálni a törött alkatrészt. Újra össze raktunk mindent így a motor az utolsó pillanatban elkészült a versenyre.

Főtengely csapágy biztosító lapka
A rejtélyes fémreszelékek okozója

 

Ebben az évben a versenyzéssel kapcsolatban egy csomó pozitív dolog történt. Már az első verseny előtt nagyon sok segítséget kaptam, de a legfontosabb változás, hogy ettől az évtől a Laller Dakar Racing Team versenyzőjeként állhatok a rajtvonalhoz. Az elmúlt években magányos harcosként versenyeztem, de azt tapasztaltam, hogy sok szempontból előnyös, ha csatlakozok egy csapathoz. Annál is inkább, mert ennek a csapatnak ugyanaz a célja mint nekem. Szeretnék újra kijutni egy sivatagi versenyre, ezúttal az erre a célra megfelelő technikával.

Laller Racing
Laller Racing

Szóval nagy várakozással indultam neki az első futamnak, amire több mint ötven csapat nevezett. Külön öröm hogy ebből 10 motoros és három quados volt. Úgy néz ki kezd éledezni a magyar tereprali. A technikai gépátvétel pénteken különösebb gond nélkül és viszonylag gyorsan lement. Délután egy közel 50 km-es mért szakasz várt ránk. A Parc fermé és a szerviz a szokásos helyeken Bugac központjában és a Táltos Fogadónál volt. Mire mi motorosok elindultunk az autósok és a kamionosok már széthajtották a pályát. A mély homokban nagyon nehéz volt menni, sokszor vissza kellett váltani és ügyeskedni kellett a kiálló gyökerek miatt. Úgy gondoltam, hogy a többiek jóval gyorsabban lesznek nálam, ennek ellenére sikerült a második helyet elérni 450-es kategóriában. A nap végén a szerviz parkban átnéztem a motort, előkészítettem a másnapi itinert majd bekerült a motor a zárt parkolóba.

 

A bugaci versenynek megvan az az előnye, hogy otthon a saját ágyamban alhatok, így szombaton teljesen kipihenve indultam neki az aznapi több, mint 200 km mért szakasznak. Kellett is az erő és a figyelem mert az előző naphoz képest a pálya még rosszabb lett. Volt egy szakasz amit a szervezők ki is vettek, mert már járhatatlanná vált az út. Kis szerencsével a délelőtti speciált sikerült megnyerni a kategóriában, de délután ez a megszerzett előny sajnos semmivé vált. A harmadik mért szakaszon a 20. kilométer környékén ugyanis szétrázódott a kormányom, így egy csomó időt vesztettem mire megtaláltam az elveszett csavart. Túlléptem a szakaszra engedélyezett időt, ezért büntetést is kaptam és vissza csúsztam az összetett tizenegyedik helyre. Ezen kívül további technikai probléma szerencsére nem akadályozott, az új tank is teljesen bevált. A nap végi szervizben csupán a láncot kellett lefújni és a légszűrőt kicserélni. Természetesen azért átnéztem a motor, de semmi rendellenességet nem találtam.

 

Vasárnap ismét két mért szakasz várt ránk, ahol kétszer tettük meg ugyanazt a távolságot egy rövid szerviz beiktatásával egymás után. Itt az első körben a második helyen, majd a második körben az első helyen sikerült  beérnem. A második kör végére egy kis bizonytalanságot okozott, hogy vesztettem a hátsó guminyomásból, ezért folyamatosan hátra tekintgettem hogy nem kaptam-e defektet. A laposodó gumi a puha homokban még jól is jött, egyedül a keményebb részeken kellett egy kicsit jobban odafigyelni. Végül azonban sikerült egyben és épségben beérni, aminek nagyon örültem.

 

Sajnos a begyűjtött időveszteség miatt a motoros kategóriában csak a negyedik helyet sikerült elérnem. Ennek ellenére a szakaszokon elért első és második helyezés bizakodóvá tesz. Tudom magamról hogy nem vagyok egy jó motoros, az idei évre csupán annyi a célom, hogy minden versenyen részt tudjak venni és lehetőleg mindegyiket be is tudjam fejezni.

 

Találkozunk legközelebb májusban a Terep-Rallye Országos Bajnokság második futamán Magyargencsen.

Feltöltés alatt…

Minden évben a Hungarian Baja jelenti a legtöbb tereprali versenyző számára a legnagyobb kihívást. A hosszú távok és a tapasztalt nemzetközi mezőny teszik ezt a verseny különlegessé.

Hamarosan…

Feltöltés alatt…

Feltöltés alatt…

Az utóbbi időben nem sok versenyen tudtam indulni főként műszaki is pénzügyi okokból, ezért nagyon örültem, hogy a 2017-es évadot ismét egy “hazai” futammal tudtam indítani. Az Terep Rally Országos Bajnokság első fordulója immáron több éve Bugacon zajlik, ami nekem ideális, hiszen a verseny a lakóhelyem és a szülőfalum között kerül megrendezésre. Nem meglepő módon ez a homokos terep a kedvencem.

A motort az elmúlt év folyamán folyamatosan javítgattam, alakítgattam, mire sikerült felszerelnem egy KTM 640 Adventure 29 literes üzemanyagtartályát és a navigációhoz szükséges saját készítésű berendezéseket. A tank elsőre nagynak tűnik ehhez a típusú versenyhez, de ha lehetőség adódik szeretnék továbbra is indulni néhány tájékozódási versenyen, ahol viszont az üzemanyagért tett kitérőknek elég nagy szerepe van a végeredményben. Mindenesetre kíváncsian vártam mennyire bírja a barkácsolt technika a két napos rázótesztet.

A pénteki nap a dokumentációé és a gépátvételé volt. A kecskeméti Gokart Hotelben megtörtént a nevezések lezárása, kiosztották a szükséges rajtszámokat, kötelező támogatói matricákat. Ezeket és a nyomkövető GPS-t a technikai gépátvételre fel kell szerelni a járművekre. Miután mindent felraktam a motorra, elmentem a gépátvétel helyszínére a Gumi Sped Kft-hez, ahol kiderült, hogy a motorosoknak a Gokart Hotel parkolójában van az átvétel. Ezt kicsit furának tartottam mert a versenykiírásban ez nem szerepelt és az adminisztrációnál sem említették. Szerencsére a motorral és a felszereléssel minden rendben volt, a zajszint mérés eredménye is a határértéken belül maradt. Ekkor már érkezett néhány olyan információ, hogy a pénteki szakasz nem kerül megrendezésre, de többet, biztosat majd csak az eligazításkor ígértek. A motort beraktam a parc fermébe, majd hazamentem. Rövid vacsora után visszamentem az eligazításra. Itt megerősítették a korábban hallottakat, sőt közölték, hogy a hivatalos rajtceremónia is elmarad. Ezt nagyon sajnáltam, biztos jól jött volna egy kis hírverés a rendezvénynek a város egyik legszebb részén. Miután feloldották a járművekre vonatkozó zárlatot Rajsli Levente kollégámmal bepakoltuk a motort a szervizkocsiba és hazamentünk.

Szombat reggel még gyorsan összeállítottam az itinert és leautóztam Bugacra. Sikerült időben érkeznem és a szervizparkban előkészíteni a felszerelést, hogy beérve minden kéznél legyen. A szombati napra 3×107 Km versenytáv és pár kilométer összekötő szakasz várt ránk. Ügyeltem a menetlevélben szereplő idők betartására, majd rendben el is sikerült rajtolni. Nem mertem nagyon húzni a gázt, mert nem volt elegendő alkalmam az újonnan összeépített motor megfelelő kitesztelésére. Tartottam az általam épített üzemanyagrendszer összeomlásától és a fejegység elektronikai és mechanikai problémáitól. Mindezek ellenére hamarosan utolértem az előttem haladó két motorost. Megelőzni nem tudtam volna őket és nem is volt célom, sőt próbáltam óvatosabban haladni. A többiekkel ellentétben én csak egy rövid szakaszon tévesztettem a navigációban egy leszakadt pályajelzés miatt, így meglepetésemre a szervizbe érve derült ki, hogy megnyertem az első szakaszt. Kezdők szerencséje. Életem másfeledik tereprally versenyén.

Az első mért szakasz után csalódottan tapasztaltuk, hogy a szervezésbe hiba csúszott és zárva van az egyetlen benzinkút, ahol lehetőség lett volna üzemanyagot vételezni. Mivel nem mindenki készült fel erre az eshetőségre – többek között én sem – úgy indultunk neki a második körnek, hogy nem biztos, hogy elég lesz az üzemanyag.

A második körben már nem kellett olvasni az itinert, hiszen ugyanazt az utat jártuk be még egyszer és szerencsére végig fel tudtam idézni a fontos pontokat. Úgy éreztem gyorsabban is haladok, de közben folyamatosan aggódtam, hogy elég lesz-e a benzinem.

Sajnos hiába volt a gyors szervezkedés és a megfelelő időben és helyen megérkező üzemanyag. Mivel a mért szakaszon történő tankolás beleszámít az időbe, így elhamarkodottan csak pár litert engedtem a gépbe tölteni. Úgy saccoltam azzal már beérek a célba. Tankolás után nyugalomban folytattam a távot, mígnem a cél előtt 14 km-rel néhány rángás, durrogás után meg nem állt a motor. Elfogyott az üzemanyag. Toltam még egy-két kilométert, hogy egy rádiós ponthoz elérjek, de mire elért hozzám az utánpótlás, már kikéstem a harmadik kör rajtját.

Tankolás után bemotoroztam a szervizbe és összepakoltam a felszerelést, a motort pedig a verseny végéig beállítottam a parc fermébe.

Meghallgattam a beérkező motoros kollégák beszámolóit és megvártam az eredményhirdetést, amit sajnos az utolsó helyre toltak, az autósok, quadosok után. Így a négy motoros gyakorlatilag már csak egymásnak gratulálhatott.

 

A másfél nap alatt rengeteg tapasztalatot sikerült gyűjtenem. Kár, hogy így alakult, de a szakaszgyőzelem azért kárpótol némiképp. A cél úgyis csak a tanulás volt.

 

Ezúton szeretném megköszönni még egyszer a segítséget

– a Czencz Motors Kft-nek,

– az Autóüveg Kft-nek,

– a CAR-MAX Járműalkatrész Készítő Kft-nek,

– a Médiacenter Kft-nek,

valamint

Rajsli Leventének, Pasztorek Gábornak, Schiszler Gergőnek és a családomnak a sok apró segítséget!

Feltöltés alatt…

2012.08.24-27

…4 hosszú nap krónikája…

Az első GS Trophy óta játszadoztam a gondolattal, hogy részt vegyek a BMW GS világának egyik legkomolyabb, ha nem a legkomolyabb eseményén. Már többször megpróbáltam felvenni a kapcsolatot a szervezőkkel, de sajnos akkor még csak német nyelvterületről fogadtak el nevezéseket. Idén végre a BMW Motorrad augusztusi hírlevele hozta meg a jó hírt, hogy végre magyarok is nevezhetnek a GS Trophy-ra. Rövid egyeztetés és alkudozás következett a családdal, majd a kiegyezés után rögtön megpróbáltam kitölteni a jelentkezési lapot. Eleinte némi gondom volt az online jelentkezési lap kitöltésével, de a szervezők rendkívül rugalmasak voltak, így végül meglehetősen későn, de még a határidő lejárta előtt sikerült a nevezési díjat is átutalnom. A munkahelyemen lebeszéltem a szükséges két szabadnapot is, így már semmi nem állhatott a kaland útjába. Az internet segítségével megpróbáltam információt szerezni a várható kihívásokról, videókkal, képekkel készültem fel elméletben a megmérettetésre. A legnagyobb fejtörést a gumiválasztás okozta, mivel az esemény helyszínére majd 1100 km távon közúton kellett eljutnom, a versenyről készített képek videók, pedig mély homokról, sárról erdei utakról adtak némi elképzelést. Végül a korábban már bevált módszert választottam és a régi doboztartó rendszeremre felrögzítettem a két felnire szerelt cross gumimat, egy dobozba és egy tanktáskába pedig megpróbáltam bezsúfolni mindazt, amire a négy nap alatt szükségem lehet. A motort különösebben nem kellett felkészíteni, csupán egy új akkumulátort szereztem be, mivel a régi már bizonytalanul működött, ráadásul egy héttel korábban már volt egy titokzatos motorleállásom.

Bíztam a jól bevált technikában, így pénteken kora hajnalban neki is vágtam a végül 1064 km-es távnak. Ha egy mód van rá elkerülöm az autópályákat, de a kis utaknak megvan az a hátránya, hogy a GPS-nek nagyon sokat kell számolgatnia. Nem is nagyon boldogult vele, így az előre térképen megtervezett útvonalat részletekben adtam be a gépnek, és a pályákat kikerülve, de annál szebb helyeken járva vágtam át először Magyarországon, meglátogatva a Duna-kanyart, majd Szlovákiába érve gyér reggeli forgalom mellett keltem át a Kis- és Nagy-Fátra vonulatain, majd a Javornikon át, míg Csehországba értem. Az itteni rövid szakaszon meglehetősen erős volt a forgalom, gondolom ez lehet az egyik fő útvonal északra, Lengyelország felé.

<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/002.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_002.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>
<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/013.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_013.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>

A határon átérve a forgalom csak fokozódott, ráadásul az eddig tapasztalt előzékenység az autósok részéről itt már teljesen eltűnt. Kamion kamiont ért, és mire lehetett volna haladni rögtön egy-egy faluba értem. Lengyelország déli részére ez volt jellemző, kicsit csalódtam, vagy itt lehetett egy mélypont, főleg amikor már a GPS is ki tudta számolni a hátralevő távolságot és időt. Több mint 500 km állt még előttem és 21 órai érkezési idő. Amit megtanultam, hogy Lengyelország hatalmas! Az időjárással szerencsém volt, késő délutánig kellemes, igazi “motorozós” idő volt. Problémamentesen haladtam a kitűzött cél felé, csak tankolni, meg a létfenntartáshoz szükséges dolgokat intézni álltam meg kis időre. Ahogy fogytak a kilométerek lassan észak felől felhők gyülekeztek, majd Poznanból kiérve a soron következő tankolásnál már fel kellett venni az esőruhát. Az út hátralevő 170 km-ét már így tettem meg, bár a cél előtt kicsivel csendesedni kezdett, majd elállt az eső. Menet közben azon töprengtem, vajon hol fogom elszállásolni magam, ha már túl későn érek a tóhoz és már nem jár a komp. A rendezvénynek ugyanis egy szép nagy tó egyik szigetén találtak helyet, mint utólag kiderült már hagyományosan több éve ezen a helyen rendezik meg a lengyelországi BMW találkozókat.

Mielőtt a tóhoz értem, az aszfaltútról egy kisebb földes-murvás útra kellett letérni, itt megálltam, hogy megnézzem, valóban jó helyen járok-e. Hamarosan egy pár közeledett egy R1200 GS nyergében, akik megnyugtattak, hogy jó helyen járok és útbaigazítottak. A tóhoz érve, ahogy az iménti pár már említette a komp helyett egy jól kiépített pontonhíd biztosította az átkelést. Óvatosan átkeltem rajta és örömmel konstatáltam, hogy épségben megérkeztem. A szigetet ekkorra már rendesen belakták, mindenütt sátrak és motorok álltak, gazdáik pedig hangulatosan eszegettek-iszogattak a központi épület körül. Rögtön a regisztrációs sátorhoz hajtottam, ahol a gyors bemutatkozás után a szervezők elmondták, hogy már nagyon vártak és aggódtak, hogy rendben megérkezek-e. Nagyjából felvázolták, mi merre található, átvettem a rajtszámot és a sátorazonosító cédulát, valamint aláírtam a felelősségvállalási nyilatkozatot. A formalitások végeztével sátorhelyet kerestem magamnak egy kisebb társaság mellett. Örömmel tapasztaltam, hogy erre nem volt eső, csupán az esti harmat nedvesítette a füvet. A motort lemálháztam és gyorsan felállítottam a sátrat, hogy minél előbb “ágyba” kerülhessek. Mi tagadás alsó felem már igényelte a sík vízszintes felületet.

Ételt és italt nem vittem túl sokat magammal, ezért miután mindent elrendeztem a sátorban, úgy döntöttem csinálok még egy kis éjszakai kitérőt a közeli kisvárosba, ami kb 10 km-re volt, csak hogy vegyek fel némi készpénzt, illetve beszerezzem a vacsorának és reggelinek valót. A kisvárosba beérve a GPS segítségével gyorsan találtam egy bank automatát, de gondoltam először elmegyek bevásárolni, ha egyáltalán találok még ilyen későn valami boltot. Sajnos a boltig már nem sikerült eljutni.

Az egyik kereszteződésnél jobbra szerettem volna kanyarodni, de ahogy visszaváltottam hirtelen megállt a motor és el sem indult többet. A gyújtáskapcsolót akármilyen állásba fordítottam nem volt semmi válasz. Korábban egyszer már elszakadt a gyújtáskapcsoló vezetéke, azt akkor megjavítottam, gondoltam, hátha az szakadt el újra, de az akkor a kormány mozdítására, hol adott kontaktot hol nem. Most azonban hiába forgattam a kulcsot, meg a kormányt, teljesen halott volt minden. Néhány helyi fiatal először messziről nézte mit csinálok, majd egyre közelebb jöttek, de csak kézzel lábbal tudtam velük kommunikálni. Sajnos a lengyelen kívül nem beszéltek más nyelven. Megpróbáltam betolni párszor a motort, de gyújtás híján hamarosan feladtam, mert beláttam semmi eredménye nem lesz. Közben a fiatalok hoztak erősítést egy idősebb úr személyében, aki elkezdett telefonálgatni, és megpróbált segítséget hívni, de sikertelenül. Ekkor beugrott, hogy a szervezők telefonszáma még benne volt a telefonomban, így gyorsan felhívtam őket. Kis időre volt szükségük, de néhány telefonváltás után megjött a segítség, az egyik szervező a szervizkocsijukkal eljött értem és visszafuvaroztak a szigetre. Megbeszéltük, hogy reggel korán kijönnek és megpróbáljuk a versenyre rendbe rakni a motort. A kaland ezzel már megvolt a mai napra, se pénzt nem tudtam felvenni, sem ellátmányt szerezni. Mérgemben ettem néhány falatot az otthonról hozott hideg paprikás krumpliból és eltettem magam másnapra.

Reggel jó korán felkeltem, hogy nekilássak a szereléshez. Miután lebontottam a paneleket és visszakerestem a gyújtáskábelt a relédobozig , ráakadtam a gyújtáskábel csatlakozójára, ahol egy csavarhúzóval ki tudtam próbálni, hogy hogyan tudok rövidzárral gyújtást adni. Kisakkoztam magamban, hogy csak a gyújtáskapcsolóval lehet probléma, így nagy levegőt vettem és elvágtam a gyújtáskábelt. Blankolás után összekötöttem a két kábelt és már indult is a masina. Meg kell mondjam ez meglehetős örömmel töltött el! Amint ezzel megvoltam összeépítettem a gépet és átcseréltem az utcai gumikat a terepgumikra. A reggeli adrenalinlöket már megadta a hangulatot a mai napra. Az eligazítás után csoportokra oszlottunk attól függően, hogy ki mit szeretne csinálni. Mindenki maga döntötte el, mit vállal be, voltak, akik csak ki szerették volna magukat és gépeiket próbálni terepen, ők instruktorok segítségével külön útvonalon járták be a környéket, majd értek be a célba. Én a megmérettetésért jöttem, ezért abba a csoportba jelentkeztem, aminek a tétje a Dél-Amerikai “nagy” GS Trophy-n való részvétel. Természetesen mi már nem kaptunk instruktort, hanem egy rendes rally itinert. Izgatott voltam, mert ez volt az első igazi itineres versenyem. Korábban sokszor vettem részt tájékozódási versenyeken, de ott GPS koordináták szerint haladtunk. Régóta vágytam egy ilyen versenyre, ahol megtanulhatom, hogyan is működik az itinerolvasás. Rövid eligazítás után indulhatott a móka.

<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/021.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_021.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>
<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/022.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_022.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>

Szeretek a magam fejem és elgondolásaim alapján menni ezért úgy döntöttem, amíg a többiek készülődnek én gyorsan elfoglalom az első “rajtkockát”. Nagy lendülettel nekiindultam, de már ez első pontnál mellémentem, majd a másodiknál is. Ennyire béna nem lehetek, így gondoltam visszamegyek a szervezőkhöz tanácsot kérni. Kérdezni sosem szégyen. Elmondták, hogy a távokat GPS-szel mérték fel, tehát mindennek stimmelnie kell, menjek az első pontig újra és onnan próbálkozzak. Mire visszaértem már gyanús volt, hogy több motoros is álldogált tanácstalanul. Elindultam újra, de a távolságok sehogyan sem stimmeltek. Próbáltam több úton a következő pontra eljutni, de nem sikerült. Láttam a többiek is hasztalanul küzdenek. Újra visszatértem a kiindulópontra. Addigra már kb 15 motoros álldogált ott tanácstalanul, mire megérkezett a pályaíró és sajnálkozva közölte, hogy elírta az itinert és az első négy pont hibásan került fel. Megkönnyebbültem, hogy akkor mégsem én vagyok béna. A szervező autóval elkísért bennünket addig a pontig, ahol már jó volt az itiner. Innentől igazi örömmotorozás következett. Mikor már stimmeltek a távolságok, és a jelek olvasására is rájöttem, lendületesen tudtam haladni. Lassan eltűntek mellőlem a többiek, volt aki előrement, és nem állt meg az ellenőrzőpontnál, volt aki lemaradt. Végül csak egy motoros maradt mellettem egy szépen átalakított narancssárga R1150 GS-sel. Úgy tűnt a kolléga bízik bennem, mert ha megálltam ő is megállt, aztán ha én bizonytalanodtam el, ő segített. Így aztán kis párosunk ismeretlenül is úgy összekovácsolódott, hogy a célba érve végül mindegyik ellenőrzőpontot megtaláltuk és elég jó időt is futottunk. A pálya egy hatalmas katonai gyakorlótéren kapott helyet, amilyen nálunk a Bakonyban, vagy Tatárszentgyörgyön van. A talaj és az utak is ez utóbbihoz hasonlítottak leginkább. Elhagyott és szétlőtt harckocsik, bunkerek és egyéb céllövészethez alkalmas tárgyak tarkították az óriási pusztaságot, ami itt-ott sűrű fenyvesbe, vagy ligetes nyírerdőbe csapott át. Néhol az átkelési gyakorlathoz használt mély és széles tavak, csatornák nehezítették a tájékozódást és az előrejutást. Ideális terep volt minden tudásszinthez. A szervezők igazán kitettek magukért a megfelelő helyszín felkutatásában. A tájékozódási feladat egy hatalmas, földből épített és tetővel ellátott megfigyelési pontnál ért véget a semmi közepén. Itt volt még egy ügyességi feladat, ahol egy első kerékről kellett leszerelni a féktárcsát, a felnivel felszaladni az állás tetejére, majd azt megkerülve visszaérni és felcsavarozni a féktárcsát. Mindezt természetesen időre. Itt elég jó eredményt értem el, sajnos később azonban voltak tőlem ügyesebbek. Amint ezzel végeztem részt kellett venni egy rögtönzött életmentési feladaton, amire az indulás előtt volt egy lengyel nyelvű, gyorstalpaló, felkészítő tanfolyam. Ezt kissé komolytalannak találtam, de tény, hogy ha az ember magában, vagy néhány társával az Isten háta mögött motorozik, elkelnek az ilyen ismeretek. Amint ezzel végeztem és az aláírást megkaptam a feladatlapomra, következett a számomra második legkedvesebb feladat: a mini krosszpálya, melyen időre kellett végigmenni úgy hogy közben hibapontokban mérték a talajérintést és a pályaelhagyást. Ez meglehetősen jó sikerült, egyike voltam a legjobbaknak. Miután mindenki végzett, a főszervező segítségével mentem még egy kört és immáron versenyen kívül, de pályarekordot döntöttem. Miután mindezekkel végeztünk, megebédeltünk a gulyáságyúban hozott meleg levesből és egy kellemes délutáni terepezésre induló csoporthoz csatlakoztam. A csapatot két instruktor vezette, így én is kipróbáltam mit tudok és mit nem. Az üzemanyagom lassan fogyóban volt, így később elváltam a csoporttól és egy jó nagyot kerülve kerestem egy benzinkutat, és lemostam a motort. Bevásároltam a vacsorához és visszatértem a szigetre. Csatlakoztam mellettem táborozó kollégákhoz, s mint kiderült a napközben velem motorozó srác is abban a társaságban volt. Kellemes kis tábortüzet gyújtottunk és mindenki sütögetni és kínálni kezdte a maga ételét, italát. Számos kisebb-nagyobb társaság alakult ki a tüzek mellett és a központi épület bárjában. Voltak akik már több éve együtt motoroztak, és voltak akik, ott ismerkedtek össze. A színpadon egy helyi banda kezdett hangolni, majd hamarosan következett a szombati eredményhirdetés és a díjak kiosztása. A sort velem kezdték, mint a legtávolabbról érkezett résztvevővel, amiért különdíjban részesítettek. Ezután minden feladatban a legjobban teljesítők díjakat kaptak BMW ruházat formájában. Két alkalommal volt még szerencsém színpadra lépni. Az eredményem meglepett, mert az összesítés után második helyen álltam a nap végén. Bizakodva vártam a vasárnapot.

<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/034.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_034.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>
<p><br /> <span style=”font-size: 15px; font-family: Arial; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: normal; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;”>

Az eredményhirdetés után a banda a húrok közé csapott és mindenki által ismert (talán csak én voltam kivétel, meg a néhány cseh és szlovák résztvevő) rockslágereket kezdtek játszani. Az elfogyasztott tetemes mennyiségű alkoholos ital és a zene egyre fokozta a hangulatot, egészen addig, amíg esni nem kezdett. A zenekar gyorsan lebontotta a színpadot, az eddigre egy helyre összegyűlt társaság pedig bezsúfolódott büféhelyiségbe. A zenekar frontembere egy gitárral tartotta a lelket az emberekben, olyannyira, hogy hamarosan egy F800 GS varázsolódott fel az emeleten levő büfébe a lépcsőn. Kb tízen küzdöttek vele, de csak felhozták. Mint utólag iderült, ez náluk afféle hagyomány. Tartottam tőle, hogy rázendítenek a viszonylag kis térben a leszabályozásig való motorpörgetésbe, de ez szerencsére elmaradt, helyette meghágták a szerencsétlen jószágot. Vagy 7-8 ember kapaszkodott fel egymás után a szerencsétlen motorra. letörve az indexeket, felszakítva az ülést. Hát, nem egy szolid buli volt, meg kell hagyni! Mindenki nagyon kedves volt, sokat beszélgettem a többiekkel, de az első tíz mondatba valahogy mindig belekerült a “lengyel, magyar két jó barát” kifejezés, aminek természetesen mindenki eleget is tett.

<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/051.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_051.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>
<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/064.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_064.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>

Másnap reggel az eligazításon elég sok elgyötört fejet lehetett látni. Nem is tették túl koránra 🙂 nyilván a szervezőknek volt már tapasztalatuk e téren.

A szigeten két kisebb akadálypályát építettek fel, ezeken kellett immáron egy-egy F800GS nyergében utcai gumival időre végigmenni. Természetesen a talajérintést és pályaelhagyást is büntetőpontokkal torolták meg. A dolog pikantériáját az adta, hogy a reggeli harmat a víz közelsége miatt egész délelőtt megmaradt, így olyan volt, mintha szappanon kellett volna motorozni. Nekem az F800GS túl nehéz és szokatlan volt, így többször le kellett tennem a lábam és párszor el is dőltem. Nem én voltam az egyetlen, ez az egy vigasztalt. Volt aki hatalmasat esett és a gépet is lebontotta, volt aki e vízben itatta meg a lovakat, ekkor rövid időre be is kellett vetni a tartalék gépet, még jó, hogy készültek és két teljesen egyforma F800-at hoztak ki a szervezők. Többen hiba nélkül, kiváló köröket mentek és bebizonyították, hogy a nagy vasat is lehet csengős bárány módjára terelgetni. A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, ezért miután mindenki végzett, a nagyobbik pályán versenyen kívül ismét végigmentem a saját gépemmel, csak hogy lássam, mit rontottam el. Meglepetésemre így is többször hibáztam, de az idő itt is jó lett, ismét rekord.

<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/072.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_072.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>
<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/083.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_083.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>

Két pálya volt, de a segítők száma miatt egyszerre csak egy pályán lehetett menni egy motorral, ráadásul minden versenyzőnek két-két mért kört kellett megtenni. Az előző napi eredmények alapján itt már csak 18-an voltunk, akik részt vehettek, de így is délutánig húzódott, mire mindenki megcsinálta a köreit. Itt utólag úgy éreztem lehetett volna mit javítani a szervezésen, de a hangulat és az izgalom miatt akkor ott nem foglalkoztam ezzel. Az eléggé összetett hibapontrendszer és időszámítgatások miatt a rendezvény vége nekem szétesettnek tűnt. Akik csak a buli és a túrázás kedvéért jöttek időközben hazaindultak. Én is átszereltem az utcai gumit, összeszedtem a cuccaimat, és felkészültem a hazaútra. Közben megszülettek az eredmények, sajnos visszacsúsztam a 11. helyre. Sajnáltam, hogy nem kerültem be az első háromba, de napközben már láttam, hogy hogyan alakul az eredményem, így nem ért csalódás. Talán majd legközelebb. Mert, ha a lehetőségeim megengedik a következőre újra megyek!<br /><span style=”font-size: 15px; font-family: Arial; color: #000000; background-color: transparent; font-weight: normal; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: none; vertical-align: baseline;”>Vártam, hogy a legvégén legyen valami eredményhirdetés, de ez elmaradt. Mindenki szép lassan elindult haza. Ezt már több versenyen is megtapasztaltam itthon is, úgy látszik ez normális, vagy nekem vannak furcsa elvárásaim, nem tudom. A lényeg, hogy pozitív mérleget tudtam felmutatni erre a két napra és sok inspirációt kaptam. Szeretném tovább folytatni azt, amit már évek óta hobbiszinten űzök, de várom a lehetőségeket a továbblépésre.

<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/075.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_075.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>
<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/076.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_076.jpg” alt=”” border=”0″ /></a> <a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/077.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_077.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>

A hazafelé utat úgy terveztem, hogy elmegyek az Balti tengerig, ami a rendezvénytől csupán 98 km-re volt, de mivel az idő így elszaladt némi tétovázás után úgy döntöttem, mégiscsak elindulok hazafelé. Utólag kiderült, ez jó döntésnek bizonyult, hiszen az a kitérő legalább négy órát jelentett volna. Szerettem volna minél több utat megtenni még vasárnap hazafelé, hogy másnap minél hamarabb hazaérhessek. Útközben összeakadtam az egyik szlovák társunkkal, akivel indulás előtt még váltottam pár szót, de megállapodtunk, hogy nem megyünk együtt, mert én még akkor mást terveztem. Időközben utolértem Poznanban és szállást kerítettünk egy bezárt, de működő hotelben, ahol a szombati lakodalom maradékából kaptunk vacsorát a tulajtól. Jó volt végre vettet ágyban egy kiadós tusolás után ágyba bújni. Reggel fél nyolc körül indultunk útnak, ismét szétváltunk, de útközben többször találkoztunk. Nem tudtam olyan korán elindulni, mint pénteken tettem, így nagyon oda kellett figyelnem az időbeosztásra. A tankolásokat is megpróbáltam minél tovább húzni, és lehetőleg az ellátmányra fordított időt is ekkorra terveztem. Az időjárás ma már nem volt olyan kegyes hozzám, mint az odaúton, ezért roppant nagy hasznát vettem a különdíjamnak, ami egy BMW Windproof aláöltözet volt. Felvettem, és hazáig áldottam a tervezőjét. Ez a legkiválóbb anyag ami valaha volt rajtam. A vékony anyag teljesen elnyelte a szelet, ezáltal a Rally 1-es kabát által átengedett hideg megszűnt létezni. Roppant jól esett! Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a GPS folyamatosan hatalmas kerülőket akart velem csináltatni, a szinte nyílegyenes déli irány helyett pl. meg akarta velem látogattatni először Krakkót, majd mikor nem fogadtam neki szót úgy gondolta menjek és nézzem meg a Magas-Tátrát és Poprádot, de mivel ott már jártam korábban, ehhez sem fűlt (meg a több száz km-es kitérőhöz) a fogam. Így aztán légvonalban kezdtem el navigálni, és Zólyomig úgy is haladtam. Onnan tért észhez a GPS és vezetett rendesen haza. Este kilenc órára értem végül Kecskemétre, a GPS a négy napra 2243km-t számolt össze.

Fárasztó, de az egyik legélvezetesebb kirándulásom volt, ahol ismét sikerült egy kicsit kintebb tolni saját határaimat. Remélem sok ilyen rendezvényen lesz még alkalmam részt venni, és ugyanezt kívánom mindenkinek!


<p><a href=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/k/081.jpg” rel=”lightbox[roadtrip]”><img title=”BMW GS Trophy 2012″ src=”images/stories/BMW_GS_Trophy_2012/thumbnail/th_081.jpg” alt=”” border=”0″ /></a></p>

Ebben az évben fertőzött meg végérvényesen a terepezés és a versenyzés iránti vonzalom.

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.

Feltöltés alatt…

2006.09.09-10

Budapest-Mako 2006 banner

Egy újszerű kezdeményezés, egy új kaland

A Budapest-Bamako Rally szervezői valami újat hoztak a magyar off-road életbe. A geocaching, azaz GPS koordináták alapján való tájékozódás és a motorsportok izgalmait ötvözve különös túrára hívták a kalandra vágyókat. Számtalan autós, néhány motoros és pár teherautó vágott át erdőn, mezőn és szikkadt földutak porfelhőin, hogy végül fáradtan, de annál nagyobb örömmel érjenek be a célba.

Kis csapatunk a startnál verbuválódott össze, négy motoros személyében. Mivel még senki nem tudta milyen feladatok várnak ránk megegyeztünk, hogy egymást segítendő együtt haladunk. Motorosok egy másik csoportja kissé öncélúan, a kiosztott rajtszámok ellenére elstartolt, még mielőtt az egyes rajtszámú autó elindult volna. Már ez sejtetni engedte, hogy a szervezők nincsenek egészen a helyzet magaslatán. Ezen nem igazán lepődtünk meg, mivel ez a futam a Budapest-Bamako Rally hivatalos előfutama, az pedig köztudottan „fapados” szervezettségű, azaz oldd meg a problémáidat, ahogy tudod. Megpróbáltuk tisztességesen betartani az állítólagos indítási szabályokat, de miután a kérdésemre, hogy mikor indulunk mi motorosok, a szervezők nem tudtak válaszolni, mi is nekivágtunk a távnak.

Pihennek a nagyok
Pihennek a nagyok
Pihennek a kicsik
Pihennek a kicsik

Nagyszerű élmény volt, ahogy a felmatricázott rajtszámos autók, motorok látszólagos rendszer nélkül a legkülönbözőbb helyeken jöttek egymással szembe. Dudálva, integetve üdvözölte egymást két és többkerekű. A főváros zsúfoltságát északnyugati irányba haladva hagytuk magunk mögött, a megadott célok felé igyekezve. Első komolyabb feladatunk egy elhagyott autocross pálya bejárása volt a lehető legrövidebb időn belül. Innen egy elhagyott katonai területre vitt utunk, ahol a célponthoz való eljutást egy helyi lakos megakadályozta azzal, hogy traktorjával elállta az utat. A szervezők némi vitába keveredtek az úrral, de mivel az valóban egy magánút volt, kénytelenek voltunk alternatív megoldást találni. Motoros társaim még éppen átfértek az időközben feltorlódott terepjárók és személyautók között, én azonban a felszerelt oldaldobozaim miatt a kerülőutat választottam és GPS és térkép nélkül pár perccel később egy vízmosásokkal szabdalt szűk erdei úton felértem a hegytetőn található ellenőrzési ponthoz. Innen ismételten együtt haladtunk tovább mindaddig, míg az egyik motorosunk előrement felderíteni az utat, mert nála volt GPS. Vele este találkoztunk csak újra, mivel lekanyarodott az útról és elvesztettük. Csak remélni tudtuk, hogy nem történt baja, de nem láttuk értelmét, annak, hogy tovább szétszóródjunk, és a keresésére induljunk. Immáron hárman haladtunk tovább megküzdve a porral, sűrű növényzettel, sárral, kövekkel. Az összes kijelölt pontot megtaláltuk, kivéve azt, amit elloptak. Oda éppen Villám Gézáékkal egyszerre értünk, és a szervező is döbbenten konstatálta a hiányosságot. A Gödöllői dombságot átszelve számos ellenőrzőpont érintése után az Örkényi Ringhez jutottunk. Itt némi gokartos felüdülés után, dél felé haladva egyre inkább homokos területekre értünk. A szervezők célja itt a homokhoz való szoktatás volt, mivel ezen a környéken száraz időben már majdnem a sivataghoz hasonló homokos utakat találhatunk. Ez a talajtípus jellemezte utunkat egészen a tiszabögi kompig. A szervezés sajnos elfelejtette megemlíteni (holott később kiderült, tudták), hogy a komp már két éve nem jár! Utólag bevallották, hogy ez is a találékonyság felmérésére vonatkozó feladat volt. Itt jelentős távolságokat tettünk meg kövesúton, az egyes pontok megtalálásáig, ami sajnos nem jelentett igazán nagy izgalmat. Este hat körül értünk be a táborba, ami a Mezőtúr és a Szarvas melletti Körös-kompátkelő között volt kb. fél úton a puszta közepén egy egykori TSz-lakótelep melletti réten. A nevezési díj tartalmazta az ízletes pörköltvacsorát, valamint fejenként két pohár sört. Jól esett mindkettő. Meg a pörkölt is!

Budapest-Makó banner
Budapest-Makó banner
Bamako veterán
Bamako veterán

Egyeztettük ellenőrzőlapjainkat, és újra felelevenítettük későig tartó beszélgetésünk során az átélt kalandokat. Motoron ülve az ember csak magában gyűjtögeti az élményeket, jól esik később azokat egy pohár sör mellett újra előcsalogatni. A tábor látványa romantikus érzéseket ébresztett bennünk. Jó volt látni a sok jókedvű embert és a viharvert technikákat. Később itt csatlakozott hozzánk Bamako-s csapatunk harmadik motoros tagja a nagy BMW-vel. Az éjszaka hűvös volt, de a pihenés öröme mindenkivel feledtette a fáradtságot.

Táborverés a határban
Táborverés a határban
Kompra várva
Kompra várva
Ural a visszapillantóban
Ural a visszapillantóban
Szabadság Vándora a kompon
Szabadság Vándora a kompon

Másnap reggel újult erővel indultunk útnak sátorbontás és a még otthonról hozott szendvicsek elfogyasztása után. Szarvasi városnézésünk és célpontkeresésünk után a Hódság betonkeményre szikkadt, poros gazdasági útjain kergettük a kilométereket és a GPS pontokat Makóig. A kukoricaföldek közötti földutakon haladva messziről lehetett látni, merre járnak a vetélytársak. Sűrű gyorsan haladó porcsíkok húzódtak amerre a szem ellátott. Ahány csapat annyi taktika és megközelítési mód. Makóra érve némi érdeklődés után megtaláltuk az érkezési pontot, a Hagymafesztivált. Pop együttesek, könnyűzenei előadók gondoskodtak a háttérzajról. Észrevettük, hogy aki ügyes, átveheti a részvételt igazoló oklevelet. Voltak, akik ezt nem vették észre. A célban az egyik támogató által elkészített ebéd adott újra erőt a nap hátralevő részéhez. Az eredményhirdetés a rendezvény színpadán zajlott, „csapatunk” egyik tagja a második helyezést érte el, amit azért is furcsállottunk, mivel mindent együtt csináltunk, egyformák voltak az ellenőrzőlapjaink, ráadásul időben sem mi voltunk a legjobbak. Mindegy, nem a részvétel, hanem a fontos! Miután érzékeny búcsút vettünk egymástól kisebb csoportokra osztódva mindenki hazafelé vette az irányt.

BMW R1150GS felcuccolva
BMW R1150GS felcuccolva
A Szabadság Vándora
A Szabadság Vándora

 

Összességében egy nagyon érdekes és izgalmas versenynek lehettünk résztvevői, bár a szervezettség hagyott némi kívánnivalót maga után. Gyakorlásnak mindenképp jó volt, hiszen a spontán problémamegoldást Afrikában valószínűleg ennél sokkal gyakrabban kell majd alkalmaznunk. Jól elfáradtunk, de úgy gondoljuk ez a két nap jó bemelegítés volt a januári nagy kalandhoz.